Koncertbeszámoló! Akit nem érdekel az ugorja át a posztot. :)
8:50-kor induló „vonattal” (busszal mentünk egy
ideig, mert víz alatt voltak a sínek) vágtunk neki a napnak. Kezdetben még meg
volt a lelkesedésünk húgommal, F-Dragonnal, de aztán mi is eluntunk magunkat a
hosszú út alatt, aztán ismét felpörögtünk, és fanchantolni kezdtünk a vonaton.
"Cha HakYeon, Jung TaekWoon, Lee JaeHwan, Kim WonShik, Lee HongBin, Han SangHyuk."
Körülbelül egy és két óra között érkezett meg a vonatunk
Kelenföldre, mert még egyszer buszra kellett szállnunk a sínújítás miatt. Onnan kocsival folytattuk tovább az utunkat,
de eltévedtünk, emiatt a Zichy Mihály utcában kötöttünk ki… Nem voltunk
szívbajosak, nem siettünk sehova, csak jót nevettünk a helyzeten, és
megjegyeztük, hogy legközelebb, ha GPS-t használunk, akkor nagyon oda kell
figyelnünk arra, hogy utcát vagy utat ütünk be úti célnak (a PeCsa a Zichy
Mihály ÚTON van). ><" Miután megérkeztünk beleírtam a kis koreai üzenetemet a
fiúknak szánt füzetbe, ami eltartott egy ideig, mert remegett a kezem, meg
ilyesmi. :$ Az után beálltunk a merchpultos sorba, hogy átvegyük az előre lefoglalt
DVD-t, és lightsticket. Nagyjából tíz percet álltunk ott, majd mielőtt sorra
kerültünk volna az előttünk lévő lány átvette az UTOLSÓ DVD-t… Nem haragszom
rá, vagy ilyesmi, mert nem ő tehet róla, hogy nem maradt több, csak nem igazán
értettem, hogy akkor minek kellett lefoglalni a termékeket. Végül megvettük a
lightsticket, majd beálltunk a sorszámozott emberek mögé. Sima meet&greet
jegyet vettünk, mert a korábban bejutós addigra már elfogyott (kicsit el voltam
keseredve, de aztán eszembe jutottak a fiúk, meg az, hogy ígyis-úgyis látni
fogom őket). Viszonylag hamar elment a várakozási idő, majd megkezdődött a
beengedés. Amint bejutottunk, én betámadtam a benti merchpultot, és be is
szereztem magunknak két pólót, míg a húgom a terembe futott helyet foglalni.
Nagyjából ugyanott álltunk, mint Teen Top koncerten, szóval tökéletes volt. A
koncert kezdete előtt megismertünk két viccesen őrült lányt, Dórit és Zitát,
akikkel nagyon sokat beszélgettünk, és eléggé megtaláltuk velük a közös hangot.
Dóri már ott ölelgetett minket, merthogy sok közös kedvencünk van, és ezért
imád minket. Behaltam rajta. Hihetetlenül viccesek voltak. :DD
Végül eljött a várva várt pillanat, és a lámpák
fénye kihunyt, majd a kivetítőre szegezte mindenki a tekintetét, miközben
feszülten vártuk, hogy mikor fog megjelenni hat veszettül helyes fiú a
színpadon. Őszintén bevallom, hogy egy-egy tag miatt majdnem elájultam (na, jó
az összes miatt, de ezt majd később kifejtem). Felcsendültek a Voodoo Doll
akkordjai, és mindenki teli torokból sikítani kezdett. Az egész koncert ilyen
hangosan zajlott, s emiatt N Leadernek többször is el kellett hallgattatnia
minket. Először úgy éreztem, hogy zavarban vannak, de miután bemutatkoztak
feloldódott a hangulat, és játékosra vették a figurát. Aegyoztak (még Leo is,
ami miatt majdnem megállt a szívem), HakYeon a függönyben bujkált, Ken a
fenekét rázta nekünk, HongBinnak a mosolya végig az arcán volt, amitől még
jobban nézett ki, Ravi hozta a műsorvezetős formáját, Hyuk pedig férfiasra
vette a dolgot, amitől szerintem még édesebb lett. Számomra a nap fénypontja
címet Leo nyerte meg (plusz N barna hasa). Bevallom, hogy nem igazán kedveltem,
sőt amikor hosszú haja volt, akkor kifejezetten nem tetszett,
mert ki nem állhatom, ha egy fiúnak hosszú haja van (HongBinnál is nehezen
viseltem el). DE! De!! Aznap este teljesen, és visszavonhatatlanul
beleszerettem. Hogy lehet valaki ennyire dögös, de közben mégis aranyos?! Ezt
már büntetni kéne… Nagyon lenyűgözött, úgy ahogy van. Bár nem sokszor volt
előttünk, de rengetegszer nézett felénk, s mintha egyszer rám is nézett volna,
de ezt nem igazán tudtam megállapítani, mert a szemébe lógott a haja (amitől
még szexibb volt). Egy szó, mint száz, nagyon bejön nekem Jung TaekWoon.
Nagyon tetszettek a páros fellépések is. Leo, és Ken
duója gyönyörű volt (hogy kijavította Leo Kent, hogy az nem „Cold Night”, hanem
„Cold AT Night”, amit mellesleg Leo írt); Hyuk, és Ravi dala kifejezetten
tetszett; de szerintem a legjobb HongBin és N közös tánca volt a Toxicra.
Hihetetlenül szexik voltak… HongBinnak a hasára volt simulva a felsője, amitől
látszott a kocka hasa, míg HakYeon inge folyamatosan felcsúszott, ezáltal
megmutatva a szép barna hasát. *-* Ekkor nagyon szomorú voltam amiatt, hogy nem
lehetett kamerázni, meg fotózni, mert ezt szívesen megörökítettem volna. :'(
Véleményem szerint nagyon cuki (igen! édes, aranyos,
stb) volt a koncert. Kifejezetten tetszett, hogy viccelődtek velünk. Pl, amikor
megállt a dal a közepénél, és mondták, hogy „bocsi”, vagy, amikor a Love Hurts
(UUUUU)-t adták elő. Az a tánc… Nincsenek rá szavak.^^ Na, meg a videók, amit
levetítettek. A bájitalkészítés sok mindent elárult a fiúkról, de az abszolút
kedvencem a csillagos üzeneteik voltak;
Leo:
Te, aki láttad ezt a csillagot, nem fogsz tudni
aludni ma este, mert engem láttál.
Ravi: Te, aki láttad ezt a csillagot, szerelmes leszel.
Igen, belém.
N: Azt hiszem, mindenkibe bele fogok szeretni, aki
látta ezt a csillagot.
Ken:
Neked, aki láttad ezt a
csillagot, akkora orrod lesz, mint nekem.
HongBin: Te, aki láttad ezt a csillagot... de tényleg nagyon
nagy orra van.
Hyuk: Te, aki láttad ezt a csillagot, különösen szép vagy
ma este.
Hát, nem édesek?? :) Emellett még rózsát is adtak, és sikerült N
rózsájának egy szirmát megszereznem! Egy lány cipője alól mentettem meg. Azon
gondolkoztam hazafele, hogy lehet be kellene kereteztetnem, vagy valami
hasonló…
Az a kis piros "izé" a rózsa.. Nem a legszebb, de nekem mégis sokat jelent.
Vége lett a koncertnek, majd a pacsizásra vártunk.
Mindenki rendbe hozta magát (gondolom a fiúk is), és egy szűk fél órás
várakozás után meg is kezdődött az egyik legjobb része a napnak. Amikor
megláttam őket újra, alig tudtam, hogy mit is gondoljak. Határozottan meg van
előttem Ravi, N, és Leo arca, de a többieké összemosódik a többi emlékkel
együtt. Amikor testközelből találkoztam velük, akkor az első, ami beugrott az
az, hogy mindannyian rohadt jól néznek ki. Mindegyiküknek köszöntem, Ken pedig
egy hangos „Thank You”-val fogadott. :DD Az összes tagnak puha volt a keze. Mintha
Angyalok kezét fogtam volna meg… *o* Szerencsémre TaekWoon volt az utolsó így az ő
kezéhez érhettem hozzá utoljára, mialatt mélyen a szemébe néztem. Úgy éreztem
egy pillanatra, hogy a lelkébe látok, miután láttam, hogy milyen szenvedéllyel
mozgott a színpadon. Ez a momentum örökké az eszembe vésődött. A pacsizás után
izgatottan (de szomorkodva) hagytuk el a PeCsát, és mentünk ki a szüleinkhez, akik már ott
vártak ránk.
Amilyen rosszul indult a nap, meg amilyen nehéz
volt, jobb lett, mint vártam. Őszintén jelenthetem ki, hogy életem LEGJOBB
születésnapja volt 2014. szeptember 12-én. :)
Nagyon szépen köszönöm (a húgom nevében is) a szervezőknek, és a fiúknak, hogy egy ilyen felejthetetlen napot hoztak össze. Bár nem voltunk sokan, a hangulat mégis nagyszerű volt. Soha nem fogom elfelejteni ezt a napot. ♥♥♥Pár kép a koncertről (sajnos, nem az enyémek, mert nem lehetett fotózni):
Ui.: Hirtelen ennyi minden jutott eszembe, szóval bocsánat, ha kihagytam valamit. Ha kíváncsiak vagytok valamire, akkor nyugodtan kérdezzetek. :)
